|
 |
|
|
|
|
vissza tudja azt neked énekelni,
akkor, ha te elfelejtetted.
A barátok olyanok mint a csillagok.
Nem mindig látod őket, de tudod hogy vannak.
A barátom csendes angyal, újra megtanít repülni,
ha a szárnyaim már nem emlékeznének hogyan kell.
A barátot még tréfából sem szabad megsérteni.
A barátot négyszemközt fedd meg, d |
| 2024-04-25 20:45:24 |
|
|
|
|
|
|
II. Abdul Hamid szultán adományozott a közösségnek. Nem csoda, hogy a mesevilág még Jókait is megihlette, mikor Az arany ember című regényét írta. Bár a későbbi kutatások szerint Noémi csendes kis birodalma inkább az Öreg-Komárom melletti Erzsébet-sziget lehetett.
... és végnapjai
A tündérmese a vaskapu építésével ért véget. A román és jugoszláv kezdeményezésre 197 |
| 2024-04-16 19:30:48 |
|
|
|
|
|
|
|
|
VOLTÁLTe voltál az egyetlen, kivel igazán tudtam nevetni
S te voltál, ki megtanított újra szeretni
Te voltál, ki akkor is hiányzott nekem
Ha csak a másik szobában ültél, csendesen
Te voltál, kivel minden este együtt feküdtem
S reggel, mikor felkelt a nap, együtt ébredtem
Te voltál, kiért egyszer mindenem feladtam
Te voltál |
| 2024-04-06 21:15:24 |
|
|
|
|
|
|
jajgattak, sirtak szüntelen:
"Hol a holt szerelem... Hol a holt szerelem..."
És bejött a borzalom...
Keresgélt hangtalan
A néma hajnalon...
A gyötrelem nyögött be csendesen.
Keresgélt sirva... "Hol az Istenem..."
És sápadtan... vén halál arcával...
Beszólt a hajnalfény: "Megvan a holt szirén...?"
Én röhögtem zokogva
Ők mind ott üvö |
| 2024-03-16 20:45:30 |
|
|
|
|
|
|
|
|
döbbenetére Armstrong így felelt:
- Mivel az érintettek már valószínűleg nem élnek, elmondhatja a történetet.
Mr. Gorsky és a felesége a szomszédjukban éltek, gyerekkorában. Idősödő, csendes kis házaspár volt. Egyszer, mikor egy gyönyörű tavaszi napon a haverjával baseballozott a kertben, a labda véletlenül átrepült a Gorsky házaspár udvarába. Ő átmászott, hogy visszahoz |
| 2024-02-07 20:00:30 |
|
|
|
|
|
|
felfedezni a teremtői akaratot. Csapkodtak az érvek, és az ellentetjei, de senki nem osztotta maradéktalan a másik véleményét, így a kérdés majd megválaszolatlannak maradt, amikor az asztalvégen csendesen üldögélő és magában mosolygó Tiszát megszólította az egyik vendég.
Gróf úr. Ön igen olvasott ember. Nem vágná ketté, ezt a gordiuszi csomót?
Az, végignézett a vendégein |
| 2024-01-02 21:00:41 |
|
|
|
|
|
|
| Mottó"Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló |
| 2024-01-01 17:00:52 |
|
|
|
|
|
|
hátamon,
lángra lobbanok fogvacogtató hajnalon,
viharban is vitorlát bont bennem a vágyhajó,
és elakad ajkamon a legszentebb szó.
Amikor szeretlek...
hozzád bújva belehalok csendesen,
cseppként olvadok, mint jégcsap a nyári gleccseren.
Amikor szeretlek...
minden vagyok, és vétkezem,
de most nem vagyok semmi sem,
mert mióta nem szer |
| 2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
|
|
volt és elhagyott
Kisleány nem nézett a szemekbe
Szomorúan hallgatott
Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Várt, de senki nem felelt
Hogyha mégis kérdezett
Fájt, ha egyszer elesett
Átnéztek rajta az emberek
Az este szállt, eltávoztak a fények
A világ megvál |
| 2023-12-04 21:45:36 |
|
|
|
|
|
|
elraboltad szívemet,
Mindennél jobban vágyom lelked, s testedet.
Nyitott szemmel is rólad álmodom édes,
Odavagyok érted nem lehet kétséges.
Szeretlek, súgom füledbe csendesen,
Mint Földnek a Nap, úgy kellesz kedvesem.
Forró szerelemmel csókollak lágyan,
Elolvadok tőled, mindig rád vágytam.
Elvarázsol a lényed, s arra gondolok, |
| 2023-11-22 20:30:31 |
|
|
|
|
|
|
dagadnak az erek,
reményfonalad most neked dolgoz, remeg.
Még zúgnak a folyók, árnyékot adnak fák,
lehet boldog élted, mosolyog a Nap rád.
Letörlöm a könnyed, ha csendes éj leszáll,
ismerd fel érzésem, mely végre rád talált.
Ami régen gyötört, mára végre gyönyör,
szemedből csillogón, mely örömkönnyözön.
Megfordul a világ, ha Te i |
| 2023-11-17 21:00:55 |
|
|
|
 |
|
|
bennem...
Nem álom volt; színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az átte |
| 2023-11-14 09:19:24 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gebhardt Nóra, Rejtő Jenő, Nincs Cím, Nagy Ilona, Fonyó Tamás, Piszár Éva, Abdul Hamid, Mint Földnek, nagy kacagások, világ közepe, barátok olyanok, barátom csendes, barátot négyszemközt, arany ember, későbbi kutatások, vaskapu építésével, másik szobában, holt szerelem, néma hajnalon, gyötrelem nyögött, holt szirén, szomszédjukban éltek, gyönyörű tavaszi, haverjával baseballozott, labda véletlenül, teremtői akaratot, |
|
|
|
